A hatalom arroganciájáról
T. Miniszterelnök úr! Kedves Viktor!
Nagyon tetszett, mikor Ön és kormánya arról beszéltek, hogy ezentúl a döntésekbe bevonják az embereket, hogy meghallgatják az „istenadta nép” véleményét is, és végre nem a fejünk felett döntenek rólunk... Mint a haza ügyeiért felelősséget érző állampolgár és értelmiségi, komolyan vettem a megszólítást. Egy országos egyesület elnökeként írtam az illetékes államtitkárnak, röviden, lényegre törően összefoglalva mit lehetne tenni az adott szakterületen, nem elhallgatva az eddig elkövetett hibákat sem, hisz' "érted haragszom, nem ellened..." Nagyon vártam valami visszajelzést, de, sajnos, mindez ideig semmi... (Ennek lassan féléve.) Tudom én, persze, hogy sok a dolog, rengeteg a baj, de épp' ezért, ha valaki segítő, jobbító szándékkal közeledik, akkor bizony a levélre illenék válaszolni... Hisz így az ember azt gondolhatja, hogy „ezek” se különbek, a politikus mind egyforma... És pont ez az, amit nagyon jó lenne cáfolni, és bebizonyítani, hogy "mi" igenis különbek vagyunk!
